” Milyen embert is akarunk formálni?
A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős,
jó ítéletű, értelmes, tettre kész,
szép célokért hevülő és áldozó embereket,
akik megtudják érteni és élni a szépet
és nagyot minden téren,
akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal,
akik megértik a dolgok összefüggéseit,akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon
és jóakaraton épülhet.”
Szent-Györgyi Albert
A gyermekek nevelése egyéni meggondolást és bánásmódot igényel, miközben figyelembe kell vennünk a társadalom általános igényeit is.
Olyan korszakban élünk, melyben igen bonyolult a társadalmi élet, és amely nagymértékben támaszkodik az inteligenciára és a képzettségre. Kultúránk általánosan elfogadott eszményképe a sokoldalúan fejlett ember. Ez számunkra annyit jelent, hogy minden gyermekben ki kell bontakoztatnunk a testi, szellemi és az erkölcsi képességek, tulajdonságok lehetséges maximumát.
Kiegyensúlyozottá, harmonikussá szeretnénk gyermekeinket nevelni. Táplálnunk kell bennük az alkotó készséget és megoldóképességet.
Azt szeretnénk, hogy a ránk bízott gyermekek nyílt, barátságos, érdeklődő és érzelemteli iskolásokká válnának.
Feladatunk kinyitni a gyermeki lelkeket. Megmutatni azt az utat, ahol a ” mese” véget ér és beletorkollik az élet valóságába.
Megítélésünk szerint az intézményes nevelés – mint másodlagos szocializációs szintér – alapvető feladata a gyermekek optimális fejlődésének biztosítása, testi, lelki szükségletek kielégítése, egészséges életmód kialakítása, felkészítés a közösségi életre, az iskoli tanulási képességeket meghatározó funkciók fejlesztése.
Nevelési céljaink meghatározásánál abból a meggyőződésből indulutunk ki, hogy a korai fejlődés tudatos támogatására szükség van. Céljaink megvalósításában alapvetően támasztkodunk az óvodás gyermekek természetes megnyilvánulási formáira, a mozgásra és játékra, mint a fejlődést meghatározó tényezőkre.
